STAFF BULL STANDARD
STAFFORDSHIRE BULL TERRIER STANDARD
1. Általános leírás:
„Rövidszõrû, jó felépítésû kutya, testmagasságához képest rendkívül erõs, jól izmolt, élénk, rendkívül mozgékony”.
2. Sajátos jegyek:
„Történelmi hátterébõl kedvezõen, zabolátlanul bátor és kitartó.
Rendkívül intelligens kutya. Barátságos, viszont nem alattomos.
Gyermekekkel rendkívül barátságos”.
3. Természet:
„Merész, bátor és abszolút megbízható”. A harmadik standardzáradék az
alacsony ingerküszöb. A természeti jegyeknek, a fajtára jellemzõnek
kell maradni, ez mindig szolgál valami meglepetéssel. A félénkség,
gyávaság a harcmúltnak köszönhetõen, nincs és nem is lehet jelen.
4. Koponya és fej:
„Rövid, mély, valamint széles felsõfej. Nagyon jellegzetes pofaizomzat,
hangsúlyos stop/rövid pofa, fekete orr”. A pofahossz aránya a
felsõfejhez képest 1/3 : 2/3, kell hogy legyen. 1/3 az orrhegytõl a
stopig, ez a hirtelen lejtõ a két szem között a pofáig, és 2/3 a
stoptól a hátsó fõcsontig. A Stafford feje kidolgozott, épp úgy néz ki,
mint egy kis gyümölcs (pl. barack ), mely a tarkótól a szemek között a
stop végéig tart. Bizonyára érthetõ, hiszen az izomzat mindkét oldalon
a hasíték oldalán kell, hogy elhelyezkedjen a fejen, a szemektõl az orr
negyedéig. A pofaizomzatnak erõsen hangsúlyozottnak kell lennie, ezt
„CHEEK BUMPS”-nak (boltozatos pofaizomnak) nevezik.
5. Fülek:
„Rózsafül, vagy félig lelógó, nem nagy, vagy lógó. Az álló fül
kifejezetten nem kívánatos”. Ehhez keveset lehet hozzáfûzni, de
hangsúlyozni kell, hogy a kutya összképét a fülállás erõsen
meghatározza. A nem típusos fülek, ahogy a fej oldalán lógnak,
rendezetlenül, kevésbé attraktívan néznek ki.
6. Szemek:
„Lehetõleg sötét szemszín elõnyös, világosabb szõrzetnél megengedett a
világosabb szemszín. Kerek, közepes nagyságú és úgy ültetett, hogy a
kutya elõre nézzen. Sötét szemhéj”. A szemeknek nem szabad túlságosan
közel ülniük egymáshoz, nem
szabad hangsúlyosnak lenni, ezzel a kutya összképét erõsen megtörné.
7. Pofa:
„Az ajkak tömörek, szorosan fekvõk. Erõs állkapocs, nagy fogak,
tökéletes szabályos és hiánytalan fogazat (olló). Ezért hívják így,
mert a felsõ metszõfogak rálapulnak az alsókra, és valós helyükön
állnak az állkapocsban”. Ez a leírás olyan kimerítõ, hogy nem szükséges
egyéb hozzáfûznivaló.
8. Nyak:
„Aránylag rövid és erõsen izmolt. A külsõ vonalban behatárolt. A
könyökhöz vezetve folyamatosan rásimul”. Újra egy jó leírás, de sajnos
nem tesz említést arról, hogy a nyakon, egy bizonyos helyen izomcsomó
látszik a tarkócsont és a nyakvonal vége között. Ezt koronának nevezik
Angliában. Ez a nyakvonal a kanoknál megfigyelhetõ fajtajegy.
9. Mellsõ láb:
„Egyenes futású és „erõs csontú”, széles kiállású, kiugrás nélkül az
alsó lábszárnál. Az alsó lábszár a mancsba könnyen beállított. A könyök
testhez simuló, nem kiálló”. A standard megkívánja, hogy a mozgása
aránylag széles kiállással történjen (térölelõ járásmód). Figyelni kell
azonban a túlzásokra. Egy „bulldog front” biztosan nem az, amire
gondoltak. A könyöknek nem szabad kiállnia vagy lazának lennie. Az
általános testformáknak passzolnia kell. Ideális esetben a könyök
szabályosan záródik a bordákhoz. Semmiféleképpen nem szabad a könyöknek
megereszkednie úgy, hogy a folyamatos mozgást csorbítsa, és a nyaknak
simulékonyabb csatlakozása a testhez lehetetlen legyen. Egy Staffordnak
biztosan kell állnia a lábán. Ehhez a mancsnak egészen könnyedén
kiállónak kell lennie. A mellsõ lábak enyhe kifordulása (várakozó
állás) a jobb súlyelosztás végett az erõteljes mellizmot követeli meg.
A standard szerint a farkaskarom a mellsõ lábakon nem levágandó, ha a
farkaskarom a hátsó lábakon jelentkezik, akkor el kell távolítani.
10. Törzs:
„Rövid és tömzsi, vízszintes felsõ vonal, széles front. Mély mellkas,
erõs bordázat. A törzs jól izmolt”. Egy erõteljes kompakt kutyát
követel meg a standard, erõs háttal, a hátlapon a lapocka nem elálló. A
felsõ vonalnak vízszintesnek kell lennie, egész könnyedén felemelve az
ágyékterületet. Egy erõs, boltozott „pontyhát” nem
kívánatos, igaz, hogy a hát közepén lehet egy kis boltozat vagy
megereszkedõ, vagy kiemelkedõ a keresztcsont miatt. Az ágyék-rész
elegáns, az összeköttetésnek az utolsó bordacsont és a csípõcsont
között kompaktnak, nem túl hosszúnak kell lennie. A frontrész a lábak
között, széles kell, hogy legyen, úgy hogy a tüdõnek a mellkasban
elegendõ hely jusson. A mellkas mély, a bordáknak ki kell boltozódnia
ahhoz, hogy a tüdõ és a szív jól elférjen, ezáltal a kutya jól tud
dolgozni. Egy jó kondícióban lévõ kutyának nem lehet csüngõ hasa.
11. Hátsó láb:
„Erõsen izmolt, ugrásra kész mély állás, jó térdszögelés, hátulról
nézve az állat állása paralell”. Legfontosabb a paralell állás, minden
ettõl eltérõ hibának minõsül. A csánk erõsen szögeltnek kell, hogy
legyen, a térd maradjon normál szögelésû.
12. Mancsok:
„Erõs, középnagy és kerek. Egyszínû kutyáknál a karom fekete”.
Kinézetre jól csontozottnak kell lennie. Szûk egymás mellett álló
mancsok. Valós kapcsolat a kutya és a nagysághoz mérten.
13. Farok:
„Középhosszú, mélyen ülõ, vége szabadon futó és aránylag mélyen
hordott. Könnyed hajlatú legyen, mely a régi utcai nyomóskúthoz
hasonlít”. Semmiféleképpen nem emelheti nyugalmi állapotban a háta
fölé, kivéve izgalmi állapotban, de nem eltúlozva. Megfigyelhetõ, hogy
a kutya ösztönösen felemeli a farkát, ha másik kutyát lát (dominancia).
Azt mondják, hogy a Stafford farka azért ilyen erõs, mert mint harci
kutya gyakran került a padlóra és a farkával segítette magát jobb
pozícióba.
14. Mozgás:
„Szabad erõteljes és erõtakarékosan folyamatos. Elölrõl vagy hátulról
figyelve a kutyát a lábak párhuzamosan mozgnak. A hátsó lábaknak
erõteljes lökést kell adniuk”. Ez a leírás valóban átfogó. Egy jó
mozgású kutya, amely büszke és szabad, jó benyomást kelt.
15. Szõrzet:
„Kemény rövid és szorosan illeszkedõ”. A szõr egy jól kondicionált Staffordnál fényesen ragyog. Érintéskor érezhetõen kellemes.
16. Szín:
„Vörös, sárga, fehér, fekete vagy kék. Mindegyik ezek közül fehérrel
keveredhet. Minden variáció csíkossal vagy csíkos fehérrel keverve. A
fekete cserszín, vagy májszín kifejezetten nem kívánatos”. A kék
színûek is elfogadottak, de nem jól örökítik a pigmentációt.
17. magasság és súly:
„A súly kanoknál:12,7-17,2 kg, szukáknál: 10,9-15,4 kg. Elfogadott
marmagasság 35,6-40,6 cm. A marmagasságnak és a súlynak egymással
szemben arányosnak kell lennie”. Igazán nem könnyû a súlyt és a
marmagasságot tökéletesen eltalálni. A fiatal kutyákat gyakran a
standardhoz hasonlítják, az érettség végére minden megváltozik és
magasabb súly lesz a kívántnál.
18. Hibák:
„Minden ami a standardba foglaltaktól eltérõ, hibának számít. A súlyt,
magassági hibáknál figyelembe kell venni, úgy, hogy mindig a súlyhoz
igazodjunk”. A mai szabályok szerint, ha egy kutya sok hibával
rendelkezik, még mindig indítható központi osztályban, melyet
vadászkutya standard szerint bírálnak.
19.Egyéb:
„A kanoknak szemmel látható két normál nagyságú herével kell rendelkezniük”.