BEAGLE TÖRTÉNETE
BEAGLE TÖRTÉNETE
A beagle fajtát évszázadok óta tenyésztik Angliában. A beagle a kopók
egyik legősibb fajtája, melynek jelenlegi megjelenését Angliában
alakították ki. Elnevezése valószínűleg méretéből adódik, a kelta,
óangol beag, begle szóból ered, melyre a legkisebb kopófajtaként rá is
szolgál. Már a 3. századi krónikák is említenek olyan kutyát, melyet
apróvadas vadászatra használtak. A fajta (beagle) neve a 15. században
bukkan fel először írott szövegben, később többek között Thomas Bewick
ír 1790-ben a legkisebb kopóról, mely fáradhatatlan a vadászatban és
ugatása lágy, dallamos. Közvetlen őse nagy valószínűséggel a 17.
században tenyésztett harrier /nyulászó/ kopók között keresendő.
A beagle megjelenése:
A beagle népszerűségét részben sokszínűségének köszönheti, hiszen nincs
két, akár csak látszólag is, egyforma beagle. Születésükkor a bicolor
beagle-k teljesen fehérek, a sárgásbarna foltok csak később alakulnak
ki.
A beagle tartása:
A beagle intelligens, jó idegzetű eb, melyet végtelen türelem és a
gyerekek rigolyái iránti megértés jellemez. Engedelmes, könnyen tanuló,
legendásan szelíd fajta. Kiváló tulajdonságai az évszázados tudatos
tenyésztő munka eredménye. Korábban a kennelekben nagyszámú kutya élt
együtt, így kiemelt szempont volt az agresszivitástól teljesen mentes
és a falkarangsor iránt érzéketlen egyedek tovább tenyésztése.
Rövid, erős szőre könnyen tisztán tartható, fejének bájos külsőt
kölcsönző füle pont akkora, hogy még ne húzza a földön, és ne lógjon
bele az ételébe. Termetének köszönhetően akár a gyerekek is
sétáltathatják és élelmezése is megoldható anélkül, hogy a családi
költségvetés belerokkanna. Egy dolgot azonban tudomásul kell venni: a
beagle nem öleb, hanem igazi sportkutya, igazi kopó. Nem kell félteni,
hogy a gyerekek túlzott szeretetükben agyon nyomják, ugyanakkor igényli
a mozgást, a vadászatot.